A Skandináv típusok

(ELLENÁRAMÚ, KONTRA-FLOW rendszer).
A Skandináv kályhák ősének az ún. Viking-kályhát tekintik.

A rajzon is látható a jelentős különbség a Közép-Európában kialakult vízszintes/függőleges járatos kályháktól az, hogy a kályha magjában a füstgázok csak folyamatosan emelkednek, míg a mag és a külső fal közötti hőtároló csatornában kizárólag ereszkednek. Éppen ezért a kályhás szakma ellenáramú rendszerűnek (kontra-flow) nevezte el. Később a jobb hatásfok érdekében a tűzteret kettéosztották, Az alsó maradt a szigorú értelemben vett tűztér, míg a felsőt másodlagos égéstérnek alakították ki a fagázok tökéletesebb elégetése céljából.
Jellegzetességük még a rajzon is láthatóan az alsó kémény bekötés.

Az ellenáramú rendszer két fő előnye:
-1. A füstgázok hőmérsékletének nagyon jó hasznosítása.
Ugyanis a nagyobb hőmérsékletű égés melegíti a tűzteret belülről, ami már induláskor is magas, a vastag állt. 12 cm vastag tűztérfalnak köszönhetően. Ráadásul  a folyamat öngerjesztő, vagyis az egyre emelkedő égési hőmérséklet egyre magasabb füstgázokat eredményez; amely a külső csatornában lefelé haladva egyre jobban melegítik kívülről a tűztér falának hőmérsékletét. Ez ellensúlyozza, hogy kívülről a mag a csaknem teljesen lehűlt gázoktól már  csak egyre kevesebb hőt tud felvenni. Belátható, hogy a kályha magját alkotó samott falat átmelegítő belső és külső gázok hőmérsékletének összege a mag szinte minden pontján közel azonos, így a hő felvétele jó hatékonyságú, és egyenletes.
-2.A kályha külső falának hő leadása a helyiség irányába szintén nagyon jól szabályozott.
Ennek következtében a kályha teteje a legmelegebb, alja pedig a ’leghidegebb’ pontja. A fűtendő helyiség felé a konfekciós hőátadáshoz ez éppen ideális, hiszen a szoba levegője a padló közelében a leghidegebb. A kályha közelében elkezd melegedni, miközben a födém felé száll. Emelkedése közben folyamatosan a kályha külső oldalának egyre melegebb pontjaival érintkezik, egyre jobban hasznosítva azt.
Ebből látható, hogy kialakítása kívül-belül ideális.
Az ellenáramú kályháknak azonban két fő változata alakult ki, főleg éghajlati okok miatt.

A Finn kályhák:

Az egyik jellegzetessége, a rendkívül vastag, közel 20 cm-es külső falazat. Egyrészt, azért hogy a nagy hideget a hosszabb hő leadással ellensúlyozzák. másrészt igen elterjedt volt (ma is) a favázas építkezés. Ezek a házak jó hőszigeteléssel, de kis hőtároló kapacitással rendelkeztek. Ezért a falak helyett maga a fűtőeszköz  biztosította a hőtároló tömeget.
A másik sajátosságuk, hogy az másodlagos égéskamra is emeletes; készülhet fehér, vagy fekete sütővel is. A tűztérből a kamrába jutó gázok még nem közvetlenül a lefelé vezető (ellenáramú) járatba, hanem egy fölötte lévő, ún. elosztó kamrába jutnak.

ÖSSZEGZÉSE:
-a kétszintes másodlagos égéstér miatt igen magasak (230-250 cm)
-a pótlólagos bélelés miatt nagyon samott igényes; nagy alapterületet kíván (kb.100*130-tól), valamint kis felületi hőmérséklete miatt enyhébb a hő leadó képessége,
-a kis felületi hőmérséklet miatt csak jól szigetelt házakba való; fajlagos hőleadó képessége 0,45 kW/m2
-a sok felhasznált anyag, és nagy méret miatt anyag-munka többletköltségekkel kel számolni,
-igen nagy a kémény huzatigénye, és az alsó bekötést is meg kell oldani
-viszont rendkívül impozáns méretű, külső megjelenésű, és látványos kályhát kapunk; ami nagy fűtő felülettel, és nagyon nagy hő pufferrel rendelkezik,
-a hagyományos finn fekete sütőben a tömegkályhák között is egyedül álló láng-képet kapunk,
-tömege min. 3,5-4 tonna (KB: 1 tonna/kW)

A Dán kályhák:

A mérsékeltebb éghajlat miatt a dán típus külső fala vékonyabb (féltéglás, vagyis 12 cm), és leginkább utóbélelés nélküli, ami jobban megfelel a Magyar O-i hőmérsékleti, és építési, hőszigeteletlenségi adottságoknak is. A dán kályhák után égető kamráját Lars Helbro fejlesztette tovább. Ennél a változatánál a tűztérből másodlagos égéstérbe érkező gázok csak egy körkörös, ún. centrifugális áramlás után tudnak közvetlenül a kétoldali ellenáramú csatornába távozni. Ezek a kályhák egyszerűbb kivitelük mellett is nagyon jó hatásfokú égést eredményeznek, és az egyszintes másodlagos égés kamrájának köszönhetően alacsonyabbak is, mint az eredeti finn változat.

ÖSZEGZÉS:
-Hő leadó képessége jobban illeszkedik a hazai éghajlathoz, és az épületeink gyengébb szigeteléséhez; fajlagos hőleadása 0,55 kW/m2
-technológiája kisebb alapterületet (kb. 90*110 cm-től), alacsonyabb magasságot (kb. 170-190 cm), így kevesebb felhasznált anyagot kíván,
-szintén alsó bekötésű
-jól illeszthető hozzá akár 2-3 méteres fűtött padka is.
a-tömege: kb. 2,5-3 tonna