Az Orosz típusok

(Bell-system, vagyis Harang rendszer)
Az oroszországi tömegkályhák nem igazán tűzterükben, vagy utánégető kamráikban képviselnek külön családot; (noha ezek belső kialakítása is a legtöbbször némileg különbözik a Skandináv típusoktól), mivel többnyire ugyanazt a funkciót látják el. Jelentős eltérés a hagyományos orosz kályhánál a hőtároló rész felépítésében, és a széleskörű kályhákhoz kapcsolódó funkciókban van; ami az éghajlat, az ottani kultúra, épületek, és életmód miatt alakult ki másként.
(Az orosz kályhákról, és történetükről bővebben az Orosz tűzhely c. fejezetben.)
Eleinte a régi klasszikus orosz kályhák vagy kemence jellegűek voltak, vagy a vastag (többnyire vakolt, és meszelt) téglakülseje alatt a hazánkban is használatos cserépkályha tűzteret és füstjáratokat rejtettek. Hatásfokuk éppen ezért igen gyenge, sokszor csak 25-55 %-os volt. (Abban az időben, ez nem is volt olyan rossz, gyakorlatilag a nálunk ismert búbos-nyereg kemencékkel egyenlő).
Az ezeket felváltó, ma is ismert, közkedvelt tömegkályhák alapjait a tüzelő takarékosság érdekében, a XX. Század első felében egy oroszországi fizikus, és kohász mérnök: B. Grum Grzhimailo (1864-1928), majd a gyakorlatban az ő tanítványa I. Podgorodnikov (1886-1958). rakta le. Ő alkotta meg a gázok szabad mozgásának elméletét, és tanítványával I. Podgorodnikov (1886-1958) kezdték el a kályhaépítésben is a gyakorlatban alkalmazni.
Az elmélet szerint a gázok, a folyadékokhoz hasonlóan, egy adott térben, hőmérsékletüknél/fajsúlyuknál fogva RÉTEGZŐDNEK. A melegebb gázok a tér tetejét foglalják el, míg a hidegebbek az alját. Ezért, ha egy adott kamrában, térben, (ezt nevezték el harangnak) ha megteremtjük a gázok szabad mozgásának feltételeit: akkor a füstgázok külső szabályozás, beavatkozás nélkül is, a fizika törvényei szerint hőmérsékletük szerint rétegződnek. A kályháikat úgy kezdték építeni, hogy abban a forró gázok megrekedjenek, és csak a lehűlve tudjanak a kéménybe távozni.
A kályha típust azonban a ma is élő Igor Kuznyecov ismertette meg szélesebb körben; és terjesztette el, miután létrehozta a harang rendszerű kályhák alaptípusait, alkalmazkodva az orosz igényekhez. Melyek nem ’csak’ fűtő alkalmatosságok voltak, hanem voltak közöttük padkával, sütővel, nyitott kandallóval, kemencével, főzésre szolgáló platnival, ágyként funkcionáló fekvő paddal, vagy a Szibériában közkedvelt ruha, gyógynövény-gomba szárító polcokkal, vízmelegítővel, kombinált változatok.

ÖSSZEGZÉS:
-a füstgázok hőjének előnyösebb hasznosítása.
-kisebb kémény/huzat igény. Ugyanis a harangba bejutó meleg gázok tolják maguk előtt a hidegebbeket a kéménybe; a hűlő füstgázok pedig fajsúlyuknál fogva ereszkednek a kémény kijárata felé.
-az ún. dupla-harang típusú kályhák alacsonyabb részén arányaiban nagyobb a hő leadás, felül pedig kisebb; ami a nagy belmagasságú, és rosszul hőszigetelt házakban (szigeteletlen padló) előnyös,; fajagos hőleadó képessége 0,5-0,6 kW/m2,
-mind külső formában, méretében, de kiegészítő lehetőségekben, és funkcióiban is rugalmasabb.A szükséges tervezési, méretezési elvek, számítások mentén, gyakorlatilag szabadon alakíthatók, és adoptálhatók az adott egyéni/helyi elvárásokhoz, szükségekhez, adottságokhoz,
-a kályha funkcióhoz szinte bármi kapcsolható: padka, pad, platni, kemence, kandalló, sütő, szárító, ……
-kimagasló; akár 80-90 %-os teljesítmény.
-mérete a 75*75-ös kis alapterülettől, magassága az alacsony 120 cm-től rugalmasan tervezhető az épület hőigényéhez.